Aznap, amikor már úton voltam a kórházból hazafelé, hívtak a rendőrségről, hogy a motort a szakértő megvizsgálta, így már nincs rá szükségük, intézkedhetem az elszállításáról. Pár telefonhívás, és már le is egyeztettük, hogy a motor még aznap otthon lesz.
   Akkor láttam először a motort a baleset óta, de akkor is csak messziről, kerekesszékből néztem, ahogy berakják a garázsba. Mondtam is a srácoknak, hogy ne csak úgy az oldalára dobják be a motort a garázs közepére, mint egy döglött lovat, hanem az elejét kössék fel. Adtam az instrukciókat, hogy "stabil legyen, mert holnap ráülök", azt mondták, hogy örülnek, hogy a humorom megmaradt, de egy kicsit még várjak ezzel.

Előtte csak egy fotón láttam, amikor a baleset után elvitték a rendőrségre. Azt a képet, ahogy megkaptam, elküldtem egy-két motoros cimborának.... és jöttek a reakciók :)

   Valójában sok idő eltelt, több mint két hét, mire rávettem magam, hogy megnézzem a motort közelebbről és kimenjek hozzá a garázsba...

   Nyílt a garázsajtó, először csak a hátulját láttam meg. Kisebb karcok és piros festékfoltok jelezték, hogy történt valami, majd amikor beljebb mentem, akkor láttam meg, hogy a motort az első kerékkel csak a fékcső köti össze. A hátsó kerék az emelőn, így egyenesben volt a vas, viszont elől a váznál fogva volt felkötve a garázs tetőszerkezetéhez. Azóta is van egy szék a garázsban a motor mellett, arra leülve merengtem tovább.
   Nem is tudom leírni azt az érzést, amit akkor éreztem. Éveken át dolgoztam ezért, hogy megvehessem, majd újabb küzdelmek, hogy suli mellett fenn tudjam tartani, és használni tudjam... most pedig darabokban van..

 

  Mielőtt bármit elkezdenénk, fel kell mérjük a helyzet súlyosságát. Felhívtam Lacit, akivel még régebben a motorozás révén kerültem barátságba, és mondtam neki, hogy meg kéne nézni a motort, hogy mi sérült. Mivel akkoriban még nem voltam túl jól, és két mankóval éppen csak helyet tudtam változtatni, esélytelen volt, hogy bármit is szerelni tudjak. A telefonhívás után alig több mint 10 perccel Laci már az ajtóban állt, kantáros munkásnadrágban és egy szerszámos dobozzal felszerelkezve.
  Elkezdte lassan leszerelni róla a törött darabokat, miközben én a széken ülve vezényeltem. Szörnyülködtünk minden darabon, hogy "húú nézd, ez durván nagyot kapott", de közben kezdett látszódni, hogy a fontosabb részek nem sérültek. Az ütközés energiáját a kerék szinte teljesen elnyelte, ennek meg is lett az eredménye, hosszában és keresztben is eltört. A villa eltört a villahídnál, az első henger leömlője összenyomódott, de a blokkon és a vázon egy karc sem látszott.



   Ezután jött a matek, összeírni, mi az ami kell hozzá, és mit, honnan, mennyiért tudok beszerezni. Ez azzal jár, hogy állandóan a hirdetéseket néztem, éppen milyen motort bontanak, és mi lehet jó nekem. Ha már így alakult, nem ragaszkodtam a gyári alkatrészekhez, így jóval több lehetőség állt előttem, de még mindig ott lebegett előttem a kérdés, hogy "vajon megéri-e?"...