Miután megszületett az elhatározás, hogy idővel vissza fogok ülni motorra, két út állt előttem. Vagy veszek egy másik motort, vagy ezt próbálom talpra állítani. Ez az egész gondolatmenet akkor kezdett komoly lenni, amikor a biztosító elküldte a motor kártérítésének összegét. Nem árulok el nagy titkot, totálkárosnak minősítették. Naponta többször kattogottam rajta, hogy mi legyen... 

    Először nézzük azt az opciót, ha motort szeretnék venni. A biztosító rendkívül korrekten járt el, és a motor piaci árát kaptam meg, a kapott összeggel abszolút elégedett voltam. Mindig is igyekeztem okosan beosztani a pénzügyeimet, ezért tudtam, ha veszek valamit, kell egy kis tartalék szervizelésre és ruházkodásra.
   Már nagyon régóta foglalkoztatott a motorozás egy bizonyos ága, a túramotorozás. Soha nem voltam az a száguldozós típus, és az évek múlásával ez csak csillapodott. Ha motort veszek, arra vágyom, hogy a nyergében a világból is ki tudjak menni. Egyre jobban tetszett az, hogy széles a kormány, egyenes hátam, és kényelmes üléspozícióban, ha kell, akár csak egy tankolás miatt megállva át tudjam vele szelni az országot. Lemenni a tengerhez, motorozni Erdélyben vagy akár elindulni nyugatra, Európában, amíg van előttem út. 
   Viszont ez egy költséges dolog. Kezdve ott, hogy ha már motort veszek, akkor egy nem túl öreg, nekem tetsző, üzembiztos paripát akarok birtokolni. A túrázáshoz sok minden szükséges, oldaldobozok, táskák, megfelelő ruhák, és rengeteg benzin....ez mind-mind pénzbe kerül, és az anyagi forrásaim igencsak végesek. Annak meg értelme nincsen, hogy ha van egy pöpec túramotorom, az a garázsban álljon.

  Másodszor, ott van az az opció, hogy a meglévő, szeretett motorból kellene valamit összehozni. Ezt reálisan végig kell gondolnom, annak függvényében, hogy a motor milyen mértékben sérült, és elsősorban javítható-e és ha igen, mi az az összeg amiből megoldható ez, mert, ha a világ összes pénzét ráköltöm, és nem lesz jó, akkor durván nagy öngólt lövök.
   Úgy gondoltam, mivel a motorosok híresen összetartó társadalom, hozzájuk fordulok tanácsért. Itt jegyezném meg, hogy az internet nem egy hálás közönség, biztosan lesznek olyanok is, akki az írásomba belekötnek majd. Sajnos vannak olyan emberek, akik elfelejtik, hogy nem egy monitorral kommunikálnak. Igyekszem ezt nem magamra venni, mivel, ahogy már említettem , ez az írás magamnak készül.
  Tehát, írtam pár sort az ismert közösségi oldalon egy a motoromnak megfelelő típusspecifikus csoportba, az SV fórumba. Ez a pár sor arról szólt, hogy baleset történt, és a motor sérült, tanácsot várok, hogy hol tudom megvizsgáltatni, hogy a váz sérült-e, és mellékeltem egy fotót is. Mondanom sem kell, kevés értelmes hozzászólást kaptam, sokan inkább okoskodtak . A többsége, az volt, hogy vegyek másikat, ez pénz kidobás, nem tudod majd eladni,  stb...  sajnos egy-két ember már-már a tahóság határát súrolta...  Mindent egybevéve, nem lettem okosabb.
  Amint tudtam, felkerestem a motorszerelőmet és egy Békés megyében ismert motorépítőt, mindkettőjükkel átbeszéltük, hogy hol tudjuk megnézni a vázat, és a helyreállítás mibe fog kerülni. Mérlegeltem, és ekkor eldöntöttem, azért is meg fogom csinálni a motort.
   Ezt nem lehet megmagyarázni más mentalitású embernek, hogy én miért ragaszkodom annyira ahhoz, ami sérült, amibe rengeteg időt és energiát kell beleölni, hogy újra működjön, de ha van értelme, akkor én belefogok,  mintsem, hogy egy másikra cseréljem....

Akkor még csak sejtettem, hogy ezzel a döntéssel egyidőben váltottam állandó jegyet a szopórollere.