A rövid vagy a hosszú változatot kezdjem el?

A rövid: sehogy!

Bővebben? Sehogy nem lehet motorossá válni.. vagyis én nem tudom. Vagy az vagy, vagy nem, és ez nem attól függ, hogy van-e a tulajdonodban motor. Én konkrétan nem emlékszem olyanra, hogy nem az autók vagy a motorok érdekeltek volna. Már kölökként is, amikor anyukám lepasszolt az oviba, a kötelező kör volt előtte a bolt, ahol egy islerért rinyáltam és a legújabb Autó-motorért. Ha ezeket megkaptam, teljes volt a boldogságom. Ez azóta se változott, még most is nagyon szeretem az islert :)  Később sokat lendített a dolgon, hogy megtanultam olvasni, így nem csak a képeket nézegettem. Ezek után ragadtak rám a műszaki adatok, ha az utcán láttam egy autót vagy motort, máris mondtam, hogy mettől meddig gyártották, milyen motor van benne, hány lóerős..és még 10 éves sem voltam.
Alig lehettem 5-6 éves amikor, megkaptam az első motoromat, tudjátok, azt a fröccsöntött műanyag szar. Imádtam! Szüleim nagy örömére 2 hetente vehettek nekem új cipőket, mert állandóan szétmotoroztam őket.  Nagy valószínűséggel, ha neked is van otthon ilyen suttyó gyerekkori képed, akkor mára már a garázsodban van egy benzin szagú bicikli. 

Ez a rajongás az egész kamaszkoromat végigkísérte, autós-motoros találkozókra jártunk nyálat csorgatni. Ha a környéken volt valami ilyen témájú rendezvény, akkor biztosan ott voltunk. Természetesen, amint lehetett leraktam a B-kategóriás jogosítványt, és anyuka vérmesen vad 1100 köbcentis 54 lóerős kis Fordját hajtottam néha. Rengeteg közös kalandunk volt ezzel az autóval, megszerettem, megtanított vezetni.
  Miután elkerültem Szegedre és kibuliztam magam, (persze csak a tanulás után) jött egy kattanás. KELL EGY MOTOR! (most már nem az a műanyag) Egyetem mellett mindenféle rosszabbnál rosszabb diákmunkákat elvállaltam, hogy legyen pénzem erre az agymenésemre. Sokáig sofőrként dolgoztam, több különböző cégnek is, egyszerre több helyen. Mentem éjjel-nappal hétköznap, hétvégén, nem bántam, mert szerettem vezetni. Szépen lassan a kevés kis félretett pénzemből elkezdtem a motorjogsit, ezzel  lépésről lépésre közelebb kerültem a gyerekkori álmom megvalósításához. Édesanyám akkor közölte, hogy ő ezt nem támogatja, de nem is ellenzi,  nem fog beleszólni, de semmilyen segítséget ne várjak tőle. Pont abban az évben jött egy hír, hogy emelni akarják a korlátlan A kategória alsó korhatárát 21 évről 24-re, sőt, a motorkerékpár átírás költségeit is növelik következő év januárjától. Ezek után pont anyuka mondta, hogy fiam ha ezt akarod, akkor most kell csinálni!
  Így sikerült leraknom a korlátlan "A" jogsit 2011 őszén, és még októberben megvenni életem első motorját. Ez egy 2002-es Suzuki SV 650s volt, még karburátoros, V blokkos kéthengeres gépezet. Nem hozzáértőknek ez nem sokat mond, nem egy erőgép, de pont elég közútra. Eszméletlen szép a hangja, röfög, böfög, az utcán sokan utána fordulnak....és ez is tudja szedni a lábát ha kell. ..... Inkább ezt nem is ragozom tovább, mert ódákat tudnék zengeni róla, mint az összes motoros a saját paripájáról. Ahová csak tudtam, motorral mentem, sajnos nagyon ritkán jutottam el hosszabb túrára, ennek főként időhiány és az anyagiak voltak az okai. Ha volt egy kis pénzem, azt a motorom karbantartására vagy tankolására költöttem. De tudjátok, hogy van ez.. ha annyi pénzem lenne amennyit elmotoroztam... újra elmotoroznám! :)