Valószínűleg ez lesz a legrövidebb cikkem.. , mert nem akarok vele foglalkozni, túlságosan lefoglal az, hogy felépüljek. 

Sokan kérdeztétek, hogy haragszom-e a vétkes autó sofőrjére, milyen büntetést kap az illető...

   Harag nincs bennem. Tény, hogy nem örülök a történteknek, de nem érzem úgy, hogy haragudnék bármi, könnyebb lenne. Ami viszont bánt, hogy a baleset után az öregúr nem keresett meg, hogy elnézést kérjen, de abszolút nem is érdeklődött az egészségi állapotom felől .. és azóta sem.
  Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az ügy még folyamatban van, és addig semmilyen szankció nem áll fenn a vétkes sofőr ellen. Kérdeztétek, hogy milyen büntetést fog kapni, vagy mi az, amivel elégedett lennék. ...

   Amikor műtöttek, akkor közben láttam a törött csontokat, de azok az emlékek elég homályosak. Az első kontroll, ami 6 hét után volt, ott láttam először az akkor készült röntgenfelvételeket. Pislogtam is rendesen... Ez? Ott? Benne a lábamban? Az ott mind csontszilánk?  Ez tényleg pozdorja...   de mit is vártam, hiszen szétrúgtam egy autót.



Az első vizsgálat során csak annyit tudtunk megbeszélni, hogy hat hét múlva újra találkozunk, és ismételten csinálunk egy röntgent, addig szorgalmasan csináljam a gyógytornát. Ezekből a felvételekből csak az látszik, hogy még nincs két olyan szilánk, ami összeérne, így nem tudott elkezdődni a csontosodás..

  Hazaúton végig ezen járt az eszem, hogy cd-n megkaptam a röntgenképeket, biztosan ...

  Aznap, amikor már úton voltam a kórházból hazafelé, hívtak a rendőrségről, hogy a motort a szakértő megvizsgálta, így már nincs rá szükségük, intézkedhetem az elszállításáról. Pár telefonhívás, és már le is egyeztettük, hogy a motor még aznap otthon lesz.
   Akkor láttam először a motort a baleset óta, de akkor is csak messziről, kerekesszékből néztem, ahogy berakják a garázsba. Mondtam is a srácoknak, hogy ne csak úgy az oldalára dobják be a motort a garázs közepére, mint egy döglött lovat, hanem az elejét kössék fel. Adtam az instrukciókat, hogy "stabil legyen, mert holnap ráülök ", azt mondták, hogy örülnek, hogy a humorom megmaradt, de egy kicsit még várjak ezzel.

Előtte csak egy fotón láttam, amikor a baleset ...

  Mikor megkaptam a papírokat a kórházból, izgatottan telefonáltam édesanyámnak, hogy "gyere értem, mehetek hazaaaa". Úgy éreztem magam, mint egy napközis egy hosszú, fárasztó nap után, hogy végre otthon lehetek majd. Az egyértelmű volt, hogy nem Szegedre megyek vissza az albérletbe, hanem oda, ahol felnőttem, Békés megyében egy csendes kisvárosba, Csorvásra, ahol a családtagjaim ápolgatnak majd. 
  Egyrészt örültem, hogy nem a kórházban kell lennem, hanem egy jóval nyugodtabb környezetben, másrészt kissé tartottam attól, hogy mi vár rám, hiszen otthon nem várhatom el, hogy állandóan figyeljen rám és segítsen rajtam valaki.

Ugye nem ez vár rám?

   Már a hazaút is elég kalandos volt a kórházból. Az osztályról egy ...

  Amikor eldöntöttem, hogy újra működőképessé akarom varázsolni a garázsban parkoló motormaradványt,  biztos voltam benne, hogy nem gyári állapotot akarok. Így került képbe nálam ez a stílus.

  A cím némi magyarázatot követel... Mi is az a Cafe Racer?  Ahelyett, hogy okoskodnék, inkább kölcsönveszem egy ismert autós-újságíró szavait. Bazsó Gábor a Totalcar tesztjében ezt mondta: 
  "A Cafe Racer mint motorkerékpár stílus az 1960-as évek Nagy-Britanniájából származik, azon belül is leginkább egy Ace Cafe nevezetű helyről, ahol az akkori huligán motoros fiatalok gyülekeztek. Amikor pedig a tesztoszteron igazán magasra hágott, akkor elkezdtek egymással versenyezni az utcán. Méghozzá nem is abban, hogy ki gyorsabb, mint a másik, ...

   Ahogy már említettem, nem fogom minden ott töltött napomat bemutatni, az rém unalmas lenne. Igyekszem kiemelni az izgalmasabb és főként humoros pillanatokat.




 Viszonylag hosszabb időt töltöttem bent, de mindenképpen többet, mint szerettem volna. Lassan már megismertem az osztályon dolgozó összes embert, természetesen ők is engem. Elég népszerű voltam, mivel kevés fiatal és nagyszájú beteg feküdt bent akkor. Az ottlétem alatt igyekeztem humorosan felfogni a dolgokat, ezzel elfogadhatóbbá tenni magamnak ezt a helyzetet, hogy mennyire kiszolgáltatott vagyok. Én nem is tudtam igazán értékelni az egészségügyi dolgozók munkáját, amíg nem kerültem ilyen szituációba. Köszönöm nekik a fáradságos munkájukat.     
   Sokszor elég nehéz ...

  Miután megszületett az elhatározás, hogy idővel vissza fogok ülni motorra, két út állt előttem. Vagy veszek egy másik motort, vagy ezt próbálom talpra állítani. Ez az egész gondolatmenet akkor kezdett komoly lenni, amikor a biztosító elküldte a motor kártérítésének összegét. Nem árulok el nagy titkot, totálkárosnak minősítették. Naponta többször kattogottam rajta, hogy mi legyen... 

    Először nézzük azt az opciót, ha motort szeretnék venni. A biztosító rendkívül korrekten járt el, és a motor piaci árát kaptam meg, a kapott összeggel abszolút elégedett voltam. Mindig is igyekeztem okosan beosztani a pénzügyeimet, ezért tudtam, ha veszek valamit, kell egy kis tartalék szervizelésre és ruházkodásra.
   Már nagyon ...

  Ahogy megtörténtek az események, úgy emlékszem elég hamar felvetődött ez a kérdés. Talán már rögtön másnap szóba került ez, édesanyám mondta, hogy "Fiam, ha ezek után motort akarsz venni, nem fogok haragudni". Nem is értettem ezt akkor, egyrészt, ha motort akarok venni, nem fog érdekelni az, hogy ki mit gondol erről. Másrészt a kórházi ágyon fekve, ez a legutolsó, amire gondolni tudtam, lehetek én akármilyen elvetemült motorőrült. 

  Ahogy teltek a napok a kórházban, még mindig nagyon tanácstalan voltam ezzel kapcsolatban, nem tudtam mit gondoljak. Akkor kezdtem el ezzel többet foglalkozni, amikor hazakerültem a kórházból, sajnos nagyon hullámzó volt a kedvem, és ennek megfelelően változóan gondolkodtam. Otthon legtöbbször a TV ...

  Nyugalom, nem fogok minden napról regényt írni, csak itt még az elején a lényegesebb történéseket felvázolom, Aki pedig már tűkön ül, hogy " de mondjad mááá' mi lett a motorral", annak sem kell sokáig várni...
H A M A R O S A N ! ! ! 

 Ha azt gondolod, hogy a kórházban majd pihensz, nem így van. Korán reggel csesztetnek, 6 órakor váltanak műszakot a nővérek, természetesen még előtte rendezetten adják át a betegeket a nappalosoknak. Hajnalban többször bejöttek és rám néztek, mondták, ha bármi baj van, csöngessek nyugodtan. Kérdezték, vannak-e fájdalmaim, és azonnal hozták és kötötték be az infúzióba a fájdalomcsillapítót. Nagyon erőtlen voltan, felébredtem a fájdalmakra, majd amikor megkaptam rá a gyógyszert, egyből ...

Ha régen sokat nézted a TV-ben a vészhelyzetet, ez a rész tetszeni fog!

Megérkeztünk a mentőautóval Szentesre a kórházhoz, most jut eszembe, akkor utaztam először életemben mentőautóban. Ez egy teljesen új szituáció volt számomra, de pont olyan, mint ahogy a tv-ben láttam, annyi különbséggel, hogy én feküdtem a hordágyon. Megálltunk, kivettek engem az autóból hordággyal együtt, és már toltak is befelé a sürgősségire, nem emlékszem pontosan, de mintha ültek volna már ott páran. Persze mindenki engem nézett, biztosan haragudtak, hogy csak így otromba módon eléjük furakodtam.
  Nem is tudom leírni mit éreztem akkor, amikor toltak át a folyosón és a hátamon fekve, összeszorított fogakkal, mentősök és orvosok gyűrűjében, csak a ...